Érdekes összehasonlítást tett közzé a Visualcapitalist portálja, amely az 1950-es évektől megjelenítette az egyes évtizedek legjobb értékpapírjait.
A cikk szakértő szerzője megállapítja, hogy az elmúlt évtizedek mindegyikét egy-egy kulcsfontosságú befektetési téma jellemezte, minden esetben egy adott eszközosztály, szektor vagy régió huzamosabb ideig rabul ejtette a befektetőket, növelve a hozamokat és felülmúlva a piac többi részét. Sőt, ezek mindegyike időszakonként legalább 400 százalékos kumulált megtérülést hozott.
A Visualcapitalist Ruchir Sharma (Morgan Stanley Investment Management) az NS Capital segítségével végzett elemzése alapján mutatja be az elmúlt 70 év kulcsfontosságú befektetési témáit.
A részvényekre természetesen hatott az adott korszak makrogazdasági környezete, a geopolitika, a monetáris politika vagy más strukturális változások, például a technológiai zavarok.
Az 1950-es években a háború utáni újjáépítés során fellendültek az európai részvények. Ezt a vállalatok és a kormányok jelentős befektetései segítették elő, a lerombolt földrész a legmodernebb technológiák telepítésével komoly előnyhöz jutott, amellett, hogy Európa egyre jobban integrálódott a világgazdaságba. Ezt az időszakot jogosan tartják az európai fellendülés egyik legintenzívebb időszakának.
Az 1960-as években Amerika is felébredt. A befektetők a „Nifty Fifty” blue chip részvényét kezdték keresni, olyanokat, mint a Johnson & Johnson-, a Disney- és a Coca-Cola-papírok. A fő előfeltétel az volt, hogy ezek az erős márkák hosszú távon magas megtérülést biztosítanak. Az már más kérdés, hogy az 1973–1974-es medvepiacon ezek a részvények óriásit zuhantak.
Blue chipnek a tőzsdén a nagy kapitalizációjú, kellően likvid és nagy napi tőzsdei forgalmat elkönyvelő papírokat nevezik. Eredetileg az IBM-részvényeket nevezték így, innen az eredeti angol kifejezés. A Nifty Fifty egy 50 nagy kapitalizációjú részvényből álló csoport volt a New York-i tőzsdén az 1960-as és 1970-es években, amelyet biztos nyereségnövekedés jellemzett.
Az 1970-es évek során, ahogy az olaj ára az egekbe szökött, 3,35-ről 32,50 dollárra, csökkent a termelés és a kibocsátás, a nyersanyagok, valamint a feltörekvő gazdaságú olaj- és aranyexportőrök kezdtek dominálni.
Az 1980-as évek második felében Japán részvényeinek az árfolyama megháromszorozódott, a földárak pedig megduplázódtak. Az ingatlanok és a részvények drágulása részben a gazdaság növekedését tükrözte: az 1980-as évek második felében a reál-GDP 25, a vállalatok profitja 69 százalékkal nőtt. A japán részvénypiac mérete már akkora volt, hogy 1987-ben meghaladta az Egyesült Államokét, és 1989 végén a tokiói tőzsde a világ összes részvényének a 41 százalékát tette ki.
A japán eszközárak visszaesése 1990-ben kezdődött, év végére a Nikkei index a csúcsról közel 40 százalékot esett. Részben az Egyesült Államok erőteljes gazdasági növekedésének köszönhetően elindult az amerikai technológiai részvények burjánzása. Bár a 2000-es összeomlás során sok nagy lendületű technológiai papír elbukott, néhány még ma is fennmaradt. A Qualcomm, amely 1999-ben 2620 százalékot ugrott, egy több milliárd dolláros félvezetőgyártó céggé vált. Az Amazon és a Cisco a két másik túlélője ennek a korszaknak.
A 2000-es évek során a befektetők a növekedési eszközökből kiábrándulva visszatértek a nyersanyagokhoz és a feltörekvő piacokhoz, ezúttal a BRIC-gazdaságokkal – Brazíliával, Oroszországgal, Indiával és Kínával.
A 2010-es évek a FAANG-részvények (Facebook, Apple, Google) felemelkedését mutatták, miközben a technológia számtalan iparágban elterjedt.
Annak ellenére, hogy az egyes évtizedeket egy-egy kulcsfontosságú befektetési téma határozta meg, a Visualcapitalist nem vette a bátorságot ahhoz, hogy konkrétan meghatározzon ilyet. Inkább azt jósolja, hogy a közeljövőt az amerikai részvények határozzák meg. Azt sem pozitív értelemben gondolják, inkább arra utalnak, hogy nagy a szakadék a globális részesedés 43 százalékát kitevő tengerentúli részvénypiacok mérete és a világ összértékének 26 százalékát kitevő gazdasági teljesítmény között. Ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy napjainkban az Egyesült Államok részvénypiaca a világ többi részéhez képest az elmúlt 100 év legmagasabb relatív szintjén van, ami arra utal, hogy túlértékelt és küszöbön állhat a változás.
A cikk szerzője továbbra is nyitott kérdésnek tartja azt, hogy a nemzetközi részvények nagyobb részesedést szereznek-e a globális részvénypiacon – hogy az évtized kulcsfontosságú befektetési sikersztorijává váljanak.
Fotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Jelentős élelmiszerár-emelkedést okozhat az az uniós javaslat, amely súlyos vámokkal és adókkal lehetetlenítené el az orosz műtrágya behozatalát. A függőség csökkentése alapvetően nem lenne probléma, ha az EU önellátó lenne, de erre egyelőre nincs remény.
Túlságosan is óvatosak a cégek, nem mernek beruházni, ezért is kellett közbelépnie a kormányzatnak és elindítania több ösztönző programot. Ezeknek pedig már most látszik a hatása .
Öntötte a támogatást az elmúlt másfél évben a lengyel gazdaságba az Európai Unió vezetése, még az elzárt csapokat is megnyitották, hogy a számukra szimpatikus Donald Tusk erőit segítsék. Az eredmény viszont finoman szólva sem sült el jól.
Az új törvény jól vizsgázott: nem került külföldiek kezébe a magyar föld.
„Amit vállaltunk, azt teljesítettük” – szögezte le a miniszterelnök.
Az amerikai elnök szerint jó alkut kötött az ázsiai ország vezetőivel, hogy Kína ne kerüljön rossz helyzetbe, de a partnerei megszegték a megállapodást.
Lengyelország a példa.
